Ezerszer hallottam már, ezerszer olvastam. Békés szombat volt. Győzött a forradalom és a legtöbben azt hitték, hogy a következő napokban elindulhat valami más, 11 év rabság után végre kibontakozhat a nemzet, az ember. Én is ezt hittem volna. Nem számoltam azzal, hogy árulók mindig és mindenhol vannak. Nekünk Kádár jutott. Egy következetes megtorlásban Kádár lett volna a második, akit Nagy Imre után felakasztanak. Hogy nem így történt azt a "munkás-paraszt kormány" megalakításának köszönheti. Nagy Imréről most nem beszélek. Elvtársai őt is elárulták. 1950-ben begyűjtési miniszterré nevezték ki, épp' a padlássöprések legsötétebb korszakában. Ennyi talán elég is lett volna ahhoz, hogy a pokolra jusson, a vér azonban sokmindent lemos.
"Neveket akarok hallani,
Kik 56 hóhérai.
Kik hoztak ítéletet,
Egy tiszta forradalom felett.
Mert a bűn az csak bűn marad,
Kezükhöz vér tapad;
Istentől,embertől ne várjon irgalmat!
Ezernyi áldozat,most sírjából felmutat.
Gyilkos és áruló,Szentföldben nem nyughat!
Neveket akarok hallani,én nem tudok megbocsájtani!
A hosszú börtön évekért,a porba hulló könnyekért.
Mert a bűn az csak bűn marad,Kezükhöz vér tapad;
Istentől,embertől ne várjon irgalmat!
Ezernyi áldozat,most sírjából felmutat.
Gyilkos és áruló,Szentföldben nem nyughat!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése