Figyelem!
A bejegyzés a szerző saját véleményét tükrözi, nem egyezik a pesterzsébeti Fidelitas véleményével.
Nem mai hír, de nem mehetünk el mellette szó nélkül - a klímaváltozás megállni látszik Svájc határainál.
A hivatalos eredmények szerint a svájciak több mint 57 százaléka támogatásáról biztosította a vasárnap tartott népszavazáson azt a kezdeményezést, hogy tiltsák meg az új minaretek építését az országban.
A liberális véleményformálók forronganak. Az Európa Tanács Bern bombázását fontolgatja.
Megnéztem a wikipédián: a nem hivatalos forrás szerint az ország 7,8 millió lakosából 0,4 millió muzulmán. Nyilván nem őshonos kisebbségről van szó. A második világháború után Nyugat-Európa - így Svájc is - szivacsként gyűjtötte össze a perifériákról érkező mukaerőt. Előbb Olaszország, majd a '90-es évektől kezdve a muzulmán világ volt a fő kibocsátó. Svájcnak munkaerő kellett, a bevándorlók pedig egyszerűen magasabb életszínvonalon akartak élni. Komparatív igények ezek, élt is vele mindkét fél. Csakhogy a bevándorlők nem akartak többé hazamenni, igaz a hatalmas kultúrális különbségek miatt nem lettek svájciakká sem. (Kérdés, vajon kell-e egyáltalán asszimilálódniuk, vagy akarnak-e ők svájciakká lenni? Gyanítom, hogy mindkét válaszra nemleges a felelet.)
Mindeközben a "fejlett nyugat" termékenységi rátája meredeken zuhant. A kényelmes élet, az önzés specifikus megnyilvánulásai természetszerűleg lökték ezeket az országokat olyan pályára, mely rövid távon hasznot hoztak ugyan, távlatokban azonban klasszikus társadalmi és kultúrális problémákat zúdítanak ránk. A bevezetőt Franciaországban már láttuk. Égő autók a külvárosokban, szabályos arab negyedek, amelyekbe, ha belépünk, el is felejthetjük, hogy Európában járunk. A bárgyú Németország e tekintetben atipikus, hiszen immár majd 70 éve gyűlöli önmagát.
Svájc a tükörbe nézett és egy kívülről kivánatos, belülről azonban rothadó szépséget pillantott meg benne, így az egyetlen racionális választ adta a kihívásokra.
Igaz ez a dolgok könnyebbik vége. Több kis svájci kellene és nem lenne szükség külföldi munkaerőre.
Egy hanyatló, elöregedő, hagyományait feladó, szekuláris Európával áll szemben az életerős, tradícióihoz mereven ragaszkodó, és nem utolsó sorban termékeny bevándorlók hada.
Hogy miért fontos ez számunkra?
A svájci társadalom a valódi európai pluralizmus mintája. Németek, franciák, olaszok és rétorománok hazája. A népszavazás eredményéből látni lehet, a svájci kollektív túlélési reflexek úgy-ahogy, de működnek.
Magyarország ezzel szemben élen jár az önpusztításban. Hozzánk képest szomszédaink is nagyobb ellenállást képesek kifejteni. Egy egyszerű példával élve, minden román először román és csak utána kommunista, vagy egyéb. Vezető rétegünk nem érdekelt abban, hogy magunkra találjunk. Egyetlen cél vezérli őket, minél rövidebb idő alatt, nagy profitra szert tenni. Múltunkat elferdítik, földünket eladják. Bérmunkát esetleg végezhetünk.
Egyetlen kiút van, de akkor nem a dolgok könnyebbik végén kell neki kezdenünk. Ismerős a mondás ugye? "Azé lesz a Kárpát-medence, aki teleszüli azt."
Nos, ez Európára is igaz.